A Varázshegyek legszebb meséi – Varázshegyek Kollekció

 

 

A BabyMountain 2017 tavaszi-nyári újdonsága a Varázshegyek Kollekció.

Megjelenésekor Facebook oldalunkon játékot hírdettünk, amiben arra kértük a vállalkozó szellemű, kreatív Anyukákat és Apukákat, hogy bizonyos kulcsszavak felhasználásával írják meg a Varázshegyek Meséjét.

Kilenc szebbnél-szebb, fordulatokkal teli történet érkezett a postaládánkba, amikből eredeti terveink szerint a három legjobbat választottuk volna ki, viszont az összes remekműnek bizonyult, így hamar befészkelte magát a fejünkbe a “Nincs mese, minden történet játékba kerül!” -gondolat.

Így is történt! A kilenc varázslatos történetre egy héten át gyűjtehették a Meseírók a szavazatokat, míg végül a nyertes Szombati Kornélia, Nelli meséje lett.

Nelli és kislánya, Alexa, amellett, hogy a Kollekció legkülönlegesebb darabjának, egy Magic Mountain-Unicorn Varázshegy boldog tulajdonosai lettek, a mese a Varázshegyek Kollekció “hivatalos” történetévé vált. Ez azt jelenti, hogy ezentúl minden Varázshegy leírásában és a kísérőkártyákon is olvashatjátok.

 

A többi nyolc történet pedig álljon itt, tanúskodva arról, hogy milyen szárnyaló fantáziával megáldott Anyukák és Apukák élnek köztünk, akik igazi varázsvilágot csempésznek Picikéik mindennapjaiba és valóban gyermeklélekkel közelítenek a Legkisebbek felé.

És akik tudják, hogy varázslattal és mesével a gyógyulás nem csak könnyebb, gyorsabb és hatékonyabb, hanem akár élménnyé is varázsolható! ♥

 

Ez úton is, még egyszer nagyon köszönjük, hogy megosztottátok velünk ezeket a Varázslatos Meséket!♥

 

Kitti és Dávid Varázslatos Meséje

 

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, a varázslatos Sóhegyek lábánál éldegélt egy pár. Szerelmük nem ismert határt és erősebb volt minden varázslatnál. Meg volt mindenük amire vágytak, csak a fekete boszorkány átka szabott nekik gátat, mely miatt az asszony a gyermekáldást hiába várta! Egy reményük maradt csupán, melyet nem találtak máshol csak a gyógyító sóhegyek ormán! A mítosz, amiben hittek a sóhegy egy darabjában rejlett. Így hát bizakodva útra keltek. Hosszú útjuk során a hetedik nap derekán egy levedulamezőt megpillantván, megjelent a rég várt sóhegyecske vár. Mikor már majdnem a kapuhoz értek a csúf feketeboszorkány közbe lépett. Álmuk ismét meghiúsulni látszott, mert eléjük varázsolt egy szörnyen mély árkot! Az erőfeszített próbálkozások árán sem jutottak át. Mikor már az utolsó remény is tovaszállt, megjelent az égen egy szivárvány, minek kapujában egy unikornis állt. Segítségükre sietett és hatalmas szárnyaival a magasba emelkedtek. A várba érve megtalálták a gyógyító kincset, mi a sóhegyecske szívében rejlett. Nem volt ez más, mint egy kis párnába zárt csoda, mi azóta is gyönyörű lányuk álmát óvja. Így teljesült be hát szerelmük és ezzel végét is ért történetünk….

 

Gabi Varázslatos Meséje

 

Hol volt hol nem volt, az Óperenciás Tengeren túl, a varázslatos Sóhegyek lábánál…
egy illatos levendulamező.

Az unikornisok előszeretettel játszottak a lila virágok kőzött, és akkor is idehozta őket a mamájuk, ha valamelyik unikornis náthás lett.
A varázslatos illat és gyógyulást elősegítő sós levegő mindig csodákra képes – magyarázta a mama.

Így történt ez a minap is, mikor az unikornisok legkisebbike megfázott
Só… só…só… hapci… Sóhegyecske mondta ki végül lógó orral!
Igen, oda kell mennünk, mondta a mama, azzal megtörölte Kicsinye orrát es elindultak.

Odaérvén a hegylábához megint akkorát tüsszentett, hogy még a legkisebb sóhegy is darabokra tört.
Ebből hazaviszünk 1 darabot mondta boldogan és már magához is vette.

Így történt az, hogy varázshegy lábához az Unikornisok azóta is vissza-visszajárnak, a nyugodt éjszakákhoz pedig a Sóhegyecske bekerült mindenki ágyába.

Azóta az orrfolyás is kevesebb és csillagok is fényesebben ragyognak az égen, aludj hát el szépen!

 

 

Judit Varázslatos Meséje

 

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Üveghegyeken is túl, volt egyszer egy király, annak 3 fia, kiken átok ült, fiatal korukban sokféle nyavaja kínozta őket, s még a legtapasztaltabb kuruzsló se tudott gyógyírt az ő bajukra.
Így aztán a 3 fiú útnak indult, hogy megleljék gyógyulásuk forrását. El is indultak hát, vállvetve, ugyan nem tudták, kit, mit keressenek, mi vagy ki hozza el végre gyógyulásukat. Felfigyeltek hát egy különös csillagra, s úgy határoztak, legyen ez az útmutatójuk, elkezdték hát követni. Csillagok vezették útjukat, egy különös erdőbe, hol a legborzalmasabb félelmeikkel kellett szembenézniük. Sikerrel teljesítették a próbát, az erdőből kiérve 3 unikornis várta őket, felpattantak a hátukra, s elvágtattak egy óriási levendulamezőig, ami által újult erőt kaptak, majd ismét gyalog kellett folytatni útjukat. A távolban 3 magas hegyet fedeztek fel, céljukat ide tűzték ki, 7 napon keresztül gyalogoltak, éjjel és nappal, meg sem állva. Végre elértek a hegyek lábához, ahol egy tündéri lény várta őket, aki elmondta, hogy gyógyulásuk forrása nem más, mint a az óriás sóhegyek belsejében található varázslatos sós forrásvíz, melyben ha megfürdenek, az átok messzire száll, s minden bajuk elmúlik, ami kínozza őket. Megtalálták a hegy bejáratát, ahogy haladtak, szemet kápráztató apró sóhegyecskék pompáztak, világították útjukat, merre haladjanak. Végre elérték a forrást és egy apró tavat, melyben megmártózhattak. Valósággal elillant minden fájdalom, minden sérülés, elszállt az átok. A királyfik hazatértek, s boldogan éltek míg meg nem haltak.

 

Kinga Varázslatos Meséje

 

Egyszer volt, hol nem volt a himalájai sóhegyecskéken túl élt egy unikornis, akit Saltynak hívtak. Saltynak volt egy kis barátja Baby, akivel a születésük óta elválaszthatatlanok voltak. Mindent, de mindent együtt csináltak. Együtt játszottak, együtt rakták rendbe a szobájukat, együtt mostak fogat, sőt szundizni is együtt mentek minden nap, ebéd után. Boldogan teltek a napjaik, míg nem egyszer sajnos Baby megbetegedett. Salty nagyon szomorú volt. Egy percre sem mozdult kis barátja ágya mellől.
Sorban jöttek a doktorok és a gyógyítók, de tanácstalanok voltak, Baby nem javult a gyógyszereiktől, nem tudtak rajta segíteni. Azt mondogatták, csak egy dolog segíthet, egy bizonyos varázslatos só.
Salty elhatározta, hogy ő mindenáron megszerzi kis barátjának a varázslatos sót, hogy meggyógyuljon és újra együtt játszhassanak. Salty felkerekedett, pedig fogalma sem volt milyen hosszú út áll előtte. Eldöntötte, hogy világosban a napot fogja követni, sötétben pedig majd a csillagok kísérik útját.
Vágtázott, vágtázott a végtelennek tűnő tájon, éppen csak annyi időre állt meg, hogy egy picit megpihenjen. Sietett, mert tudta, Baby nagyon várja őt vissza.
Már 7 napja vágtázott éjjel és nappal, amikor is egy nagyon különös helyre ért. Hirtelen megtorpant. Kellemes meleg szellő suhant át a sörényén. Mély lélegzetet vett, testét elöntötte a nyugalom. Lassan lépkedett előre, miközben az őt körül ölelő hegyeket nézte, majd ismét megtorpant. Patái alatt ropogott a föld, lenézett és ámulva nézte, hogy csillog a lába alatt a talaj, amiből gyönyörű lila virágok nőttek. Lehajolt, megszimatolta őket és ekkor rájött, hogy megérkezett, ezt a helyet kereste.
Egy csodálatos levendulamező kellős közepén állt, amit varázslatos sóhegyek vettek körül.
Elővette háromszögletű tarsolyát és gyorsan megtöltötte. Azonnal visszafordult és hazafelé kezdett vágtázni. Meg sem állt, csak szaladt, hogy minél hamarabb visszaérjen Babyhez. Amikor megérkezett kis barátja ugyanúgy az ágyában feküdt. Baby édesanyja nagyon boldog volt, amikor meglátta Saltyt.
Azonnal elvette tőle a háromszögletű tarsolyt és betette Baby feje fölé az ágyba. Baby mélyen aludt, pár óra elteltével azonban felébredt és levest kért az Édesanyjától.
Megette az utolsó cseppig, majd újra mély álomba zuhant. Reggelre megtörtént a varázslat! Mire Salty felébredt, Baby már az ágyszélén ült és sokkal jobban érezte magát.
Persze még sokat kellett neki pihenni és sokat kellett ennie édesanyja gyógyító húsleveséből, hogy újra a régi legyen.
baby édesanyja örökké hálás lesz Saltynak, hogy megtalálta a gyógyulást hozó varázslatos sót. A két jó barát boldogan és vidáman játszott együtt tovább!
Itt a vége, fuss el véle.

 

 

Réka Dóra Varázslatos Meséje

 

Egyszer volt hol nem volt, az Ópernciás Tengeren is túl, az Üveg-sóhegyecske-hegységen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egy unikornis, Csillag. Csillagnak hívták, mivel a homlokán nem egy, nem is két, hanem három csillag volt, és csillagok borították az egész nyakát, de még a testét is. A színe a legkülönlegesebb volt az unikornisok között, mivel nem szürke vagy fekete volt, mint a legtöbb unikornis, hanem a legigézőbb sötétkék, amit ember el tud képzelni.
Csillag nagyon szeretett ugrándozni és szaladgálni a mezőn, ahol lakott, ám egyszer olyan magasra ugrott, hogy beütötte a fejét a Holdba, és eltörött a szarva. Nagyon szomorú volt, mert félt tőle, hogy így a többi unikornis csúfolni fogja, és nem szerette ha csúfolják.
Átvágott hát az Üveg-sóhegyecske-hegységen, átvágott az üvegpatakokon, keresztülvágott a sóvirág-mezőkön, hogy megkeresse a vénségesvén doktornénit, aki pici unikornis-csikó kora óta ismerte, és minden betegségéből, bújából bánatából kigyógyította eddig.
A doktornéni meghallgatta, hogy mi történt Csillaggal, és megkérte, hogy hazafelé a ne az Üveg-sóhegyecske-hegységen keresztül menjen, hanem a Varázslatos levendulamezőkön és pihenjen sokat az következő napokban. Csillag, az unikornis úgy is tett, ahogy a doktornéni mondta, és a Varázslatos levendulamezőkön keresztül ment haza. Nagyon jót sétált a varázslatos tájon át, és elmélázva szagolgatta az épp virágzó levendulabokrokat.
A következő napokban sokat sétált, keveset ugrált, de végig az járt a fejében, hogyan fog meggyógyulni attól, hogy más úton megy haza a doktornénitől, mint odafelé… Néhány nap alatt valóban meggyógyult a szarva, és újra teljes pompájában nyargalászhatott a mezőjén. Ti tudjátok, mitől gyógyult meg?

 

 Vera Varázslatos Meséje

 

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, a varázslatos Sóhegyek lábánál, ahol a mesebeli lények boldogan élnek. Ám királyuk, az Unikornis hirtelen megbetegedett. Nagyon náthás lett és levegőt is alig kapott. A világ minden tájáról gyógyítók jöttek, de senki sem tudott rajta segíteni.
Lánya, Minci Unikornis hercegkisasszony még régen a nagymamájától hallott az elfeledett Sóhegyecskék legendájáról.
Emlékezett rá, hogy tihanyi levendulamezőkön túl van egy rég elfelejtett barlang, melynek sója gyógyító hatású. A hercegkisasszonynak éjjel kellett útra kelnie, mert a csillagok mutatták az oda vezető utat. A levendulamezőt elérve találkozott Évivel, a Sóhegyecskék tündérével; aki álmot bocsátott rá. Varázslat hatására mély álomba zuhant, melyben a tündér elmesélte neki, hogyan is jut el a gyógyító sóbarlang bejáratához. Minci kipihenve felébredt és követte a Nap sugarait, ahogy Évi tündér mondta neki. Átszökkent a kis patakon, aminek a partján megpillantott egy csodálatos szivárványt. Azon átkelve a barlang bejáratát takaró három levendula bokorhoz ért. Ott már várt rá Rózi, a Sóhegy tündér kislánya. Minci elmesélte neki, hogy milyen beteg lett az apukája. A kis tündérlány egy marék levendulát és gyógyító sót tett egy párnácskába. Alaposan elmagyarázta a hercegkisasszonynak annak pontos használatát, mert csak úgy lesz hatásos a varázslat.
Minci megköszönte a segítséget, és hazasietett. Szegény király még mindig beteg volt, már aludni sem tudott. Minci gyorsan odatette a levendulás sóhegyecskét az apukája párnája mellé. A király ismét kapott levegőt, és a nyugtató levendulának köszönhetően hamar mély álomba zuhant. Másnapra meg is gyógyult.
Aki hallott a király csodálatos gyógyulásáról, felkeresik Évi és Rózi tündért, hogy ők is kapjanak a gyógyító és nyugtató sóhegyecskékből.
Ha nem hiszed el a mesém, szökkenj át a patakon, fuss át a szivárványon, és ott megtalálod a varázshegyecskéket.

 

 

Dóri Varázslatos Meséje

 

Hol volt hol nem volt, az Óperenciás Tengeren túl​, a varázslatos Sóhegyecskék lábánál élt egy hercegkisasszony, Lilla. Egy napon​ Lillácska arra ébredt, hogy nagyon​ fáj a kis füle. Sorban jöttek hozzá messzi földről a gyógyítók, de sajnos nem tudott segíteni egyikük sem. A hercegkisasszony nagyon​ elkeseredett és​ vigasztalhatatlan volt. Hű társa az unikornis úgy döntött, hogy elmegy gyógyírt keresni kis gazdájának bajára. tíz nap, tíz éjen át ment és ment, egészen addig, amig el nem ért a Sóhegyecskék tetejéig, amik a csillagokig értek. Itt éldegélt egy jóságos tündér, aki ismerte a gyógyszert Lillácska bajára. A kis unikornisnak kellett összegyűjtenie a hozzávalókat. A Sóhegyecskék tetejéről sót hozott, a levendulamezőkről pedig levendula​virágot szedett. A jóságos tündér egy kis varázslat segítségével összekeverte és erszénybe töltötte a hozzávalókat, majd odaadta az unikornisnak, aki meg sem állt a hercegkisasszonyig. Lilla kisasszony este az erszényt a feje alá tette, ahogy a tündér tanácsolta. Eljött a reggel és vele együtt a gyógyulás, a varâzslatos erszény hatására elmúlt a fülfájás. Lillácska és hű kis barátja éldegéltek tovább boldogan.

 

 

Enikő Varázslatos Meséje

 

A hold ragyogott fent az égen, s millió Csillagok tánca rejlett fényében
Ezen éjszaka más volt a vidéken, Levendulamező illata szállott a könnyed nyári éjszakai szélben.
Édesanyák szíve vert hevesen egyszerre, gyermekük születését várva Sóhegyecske városában, itt a földön lent.
Varázslat mi itt történik a világban, Unikornis csodák segítenek a kisbabák világra hozatalában.
Só ízű öröm könnyek csordulnak arcukon, Gyógyír lelkükre az édes kisded mosoly.
Ezen éjszaka más volt a vidéken, több száz kisded születése történt a földi létben. Varázslat mit ők hoztak,

Gyógyír minden testi-lelki bajnak.